Azon az éjszakán
Sötét éjszaka volt,
Ébredezett egy holt,
Zuhogott az eső,
S ő volt az első;
Ki villámcsapásra ébredt,
S akkor rögtön mindent értett,
Nem volt ő holt.
Kit siratott a Hold./ És gyászdala dala sose szól.
S emlékeinkben tisztán él,
Hisz ő csak eltűnt, mint a szél.
Magas, havs hegyeken át zúgott,
Majd végül egy utolsót búgott;
Hosszú hónapok után,
Elindult élete új útján.
Mely ismeretlenbe vezetett,
S hosszú vizeken evezett.
Kis testét a hullámok ide-oda capkodták,
S magányosságát soha meg nem cáfolták,
Majd egyvalaki e örvényből kihúzta,
S hosszas munkával a bizalmát kivívta.
Rgyedül mindig fáztam,
Viharos éjszakán eláztam,
Akkor zuhogott az eső,
És én voltam az első;
Ki azon az éjszakán,
Új útra talált. Talán…
|