A tündérek kincse
A régi hagyomány szerint Írországot - mielõtt az írek megtelepedtek itt - sokféle nép lakta. Ezek közül a legnevezetesebbek a sidhek voltak. A sidhek félig tündéri és félig emberi tulajdonságokkal bírtak. Értettek a varázsláshoz; gyönyörûen zenéltek és énekeltek.
A sidheket Dana népének is szokták nevezni, õsanyjukul ugyanis Danát tisztelték. Különös kincsek voltak a tündérek birtokában: egy nagy kõ, amely felsikoltott, ha az ír trón jogos birtokosa ráült, és így nélkülözhetetlen volt a királyválasztásnál, továbbá egy dárda, amely legyõzhetetlenné tette azt, aki kezében tartotta, és egy bogrács, amelybõl soha nem fogyott ki az étel.
Dana népe valaha régen felhõn érkezett Írországba, és sok harcot kellett vívnia az õslakókkal az ország birtokáért. Mikor az írek is megtelepedtek a földön, a tündérek és halandók szövetségre léptek, és jó barátságban éltek egymással.
A sidhek fõ szállása a Bruig na Boann nevezetû halomnál volt, nem messze Tarától, ahol a halandó ír király vára állott. Valaha Dagda lakott itt, a tündérek fõ fejedelme. Egy napon Dagda szétosztotta birodalmát a fiai között, és a tündérkirályfiak Írország különbözõ tartományaiban kaptak pompás palotát. Csakhogy Dagda elfelejtkezett egyik fiáról, a fenséges Ainguszról, akinek anyja Boann folyamistennõ volt.
Aingusz tehát apja elé járult, és kárpótlásul azt kérte, hogy adja át neki Bruig na Boannt egy napra és egy éjszakára. Dagda teljesítette fia kívánságát. Attól kezdve azonban Aingusz nem volt hajlandó elhagyni a palotát, mert egy nap és egy éjjel együtt az örökkévalóságot jelenti. A palota tehát az õ birtokába jutott. Írország sidhjei a nagy ünnepeken itt gyûlnek össze, és itt lakomáznak. Az embereket szent borzalom tölti el, ha errefelé utaznak.
Aingusz barátságos viszonyban élt a környezõ kevésbé elõkelõ tündérekkel, és az is elõfordult, hogy fõrangú tündérek meghívták, legyen vitáikban döntõbíró, vagy pedig vegyen részt az örömünnepeken.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
