�jszaka csak egy �llat �v�lt�tt az erd�n, egyetlenegy.
    A farkas �zig-v�rig h�sev�, �s �ppolyan ravasz, mint amilyen kegyetlen; ha egyszer meg�zlelte a h�st, azut�n semmi m�st nem eszik.
    �jjel a farkasok szeme �gy f�nylik, s�rg�san-v�r�sesen, ak�r a gyertyal�ng, ez pedig az�rt van �gy, mert szem�k bogara megtelik a s�t�ts�ggel, �s elfogja l�mp�sodb�l a f�nyt, hogy r�d villantsa vissza - v�r�sen, vesz�lyt jelezve; ha a farkas szeme csak a holdf�nyt t�kr�zi, akkor hideg �s term�szetellenes z�ldet, krist�lyos, metsz� sz�nt sug�roz. Ha az estt�li utaz� �szreveszi a borzalmasan vil�g�t� klipszeket, melyeket egyszer csak a fekete s�r�s�gre t�ztek, akkor tudja, hogy rohannia kell, ha a f�lelem m�g nem dermesztette mozdulatlann�.
    �m az erdei gyilkosoknak mind�ssze a szem�t pillanthatod meg, ha l�thatatlanul �sszever�dnek h�sod szag�ra, amikor oktalanul k�s�n v�gsz �t az erd�n. Olyanok �k, ak�r az �rnyak, ak�r a szellemek, a lid�rcek gy�lekezet�nek k�zkaton�i; csitt! ez a hossz�, hull�mz� �v�lt�s... a hallhat�v� tett rettenet �ri�ja. A farkasok dala a sz�tmarcangol�st zengi, melyet majd elszenvedsz, �s maga a gyilkol�s.
    T�l van �s hideg. A hegyek �s az erd�k e t�j�n nincs semmi, amit a farkasok ehetn�nek. A kecsk�ket �s a juhokat akolba z�rj�k, a szarvasok �tra kelnek a d�li lejt�k�n megmaradt legel�k fel� - a farkasok lesov�nyodnak �s �heznek. Olyan kev�s h�s marad rajtuk, hogy irh�juk alatt megsz�molhatod a koplal�st�l ki�ll� bord�kat, ha el�g id�d marad, miel�tt lecsapnak r�d. Azok a ny�ladz� �llkapcsok; a kil�g� nyelv; a ny�l z�zmar�ja az �szes pof�n - az �jszaka �s az erd� hemzseg� veszedelmei k�z�l a k�s�rtetek, koboldok �s emberev� �ri�sok k�z�l, akik roston s�tik meg a csecsem�ket, a boszork�nyok k�z�l, akik ketrecben hizlalj�k foglyaikat a kannib�l asztalt�rsas�g sz�m�ra, a farkas a legrosszabb, mert � nem hallgat a j�zan �szre.
    Az erd�ben, ahol nincsenek emberek, mindig vesz�lyben forogsz. L�pj be a nagy feny�k kapuj�n, ahol k�r�d tekerednek a kusza �gak, h�l�ba ejtve az el�vigy�zatlan utast, mintha maga a veget�ci� is egy k�vet f�jna az itt �l� farkasokkal, mintha a rosszindulat� f�k bar�taik megb�z�s�b�l hal�szn�nak - a legnagyobb retteg�ssel �s hat�rtalan el�vigy�zattal l�pj be az erd� kapuj�n, mert ha egy pillanatra let�rsz az �sv�nyr�l, felfalnak a farkasok. Sz�rk�k �k, mint az �h�ns�g, kegyetlenek, ak�r a pestis.
    A gy�r falvak komoly szem� gyermekei mindig visznek magukkal k�st, amikor kiterelik a kecskeny�jakat, melyek keser� tejjel �s �porodott, kukacos sajttal l�tj�k el a tany�kat. A k�sek fele akkor�k, mint �k, �s a peng�ket naponta �lezik.
    �m a farkasok tudj�k a m�dj�t, hogyan jussanak be otthonodba. Egyre pr�b�lkozunk, de n�ha nem tudjuk t�vol tartani �ket. Nincs oly t�li �jszaka, amikor a paraszt ne tartana att�l, hogy megpillant egy girhes, sz�rke, ki�hezett pof�t, mely az ajt� alatt szimatol, egy asszonyt pedig egyszer saj�t konyh�j�ban haraptak meg, amint �ppen t�szt�t sz�rt.
    Rettegj �s menek�lj a farkast�l; mert a farkas - mindennek legrosszabbika - n�ha t�bb ann�l, aminek l�tszik.
    �lt egyszer errefel� egy vad�sz, aki csapd�ba ejtett egy farkast. Ez a farkas halomra �lte a juhokat �s a kecsk�ket; felfalt egy bolond �regembert, aki mag�ban lakott egy kunyh�ban, f�l�ton a hegy oldal�ban, �s mindennap J�zushoz �nekelt; r�vetette mag�t egy l�nyra, aki birk�kat �rz�tt, �m az akkora h�h�t csapott, hogy pusk�s emberek j�ttek, �s elriasztott�k a farkast, majd k�vett�k az erd�be, de a farkas ravasz volt, �s k�nnyed�n kisiklott a kez�kb�l. Sz�val ez a vad�sz vermet �sott, �s beletett egy kacs�t csal�teknek, teljesen elevenen; azt�n farkas�r�l�kkel bekent szalm�val takarta le a vermet. H�p-h�p!, kezdte r� a kacsa, mire egy farkas �l�lkodott ki az erd�b�l, nagy, s�lyos p�ld�ny, annyit nyomott, mint egy feln�tt f�rfi, �s a szalma beszakadt alatta - belezuhant a verembe. A vad�sz ut�na ugrott, elmetszette a tork�t, lev�gta tr�fe�nak az �sszes mancs�t.
    �m akkor m�r egy�ltal�n nem farkas hevert a vad�sz el�tt, hanem egy f�rfi v�res, fej �s l�b n�lk�li torz�ja, haldokolva, holtan.
    Egy boszork�ny egyszer az eg�sz n�szn�pet farkass� v�ltoztatta, mert a v�leg�ny m�s l�nyt v�lasztott. Bossz�b�l megparancsolta, hogy �jszaka l�togass�k meg �t, azok pedig �ltek �s �v�lt�ttek a h�za k�r�l, szeren�dot adtak neki nyomor�s�gukban.
    Nem is olyan nagyon r�gen egy falunkb�li menyecske hozz�ment egy f�rfihoz, aki a n�sz�jszak�n nyomtalanul elt�nt. Az �gy�t �j leped�kkel vetett�k meg, s a menyasszony lefek�dt; a v�leg�ny azt mondja, kimegy, hogy k�nny�tsen mag�n, ehhez illend�s�gb�l ragaszkodott, a l�ny pedig f�lh�zta a takar�t az �ll�ig, �gy fek�dt ott. �s v�rt, v�rt, egyre csak v�rt - olyan r�gen kiment volna m�r? Majd felugrik �gy�ban, �s felsikolt, mert �v�lt�st hall, melyet a sz�l hoz az erd�b�l.
    Ebben az elny�jtott, hull�mz� �v�lt�sben sz�rny� zeng�se miatt valami szomor�s�g b�jk�l, mintha a fenevadak - ha tudn�k a m�dj�t - nem akarnak oly besti�lisak lenni, �s mintha �r�kk� saj�t helyzet�k�n keseregn�nek. Roppant melank�lia van a farkasok �nek�ben, melank�lia, mely hat�rtalan, mint az erd�, v�gtelen, mint a hossz� t�li �jszak�k, �s ez a rettenetes szomor�s�g, a gy�gy�thatatlan �tv�gy e sirat�sa m�gsem ind�thatja meg soha a sz�veket, mert egyetlen hang sem utal benne a megv�lt�sra; a farkas nem v�rhat szabadul�st saj�t k�ts�gbees�s�t�l, csak valamilyen k�ls� k�zvet�t� lehet a megment�je, �gyhogy a fenevad n�ha �gy fest, mintha f�lig-meddig �r�mmel v�rn� a k�st, mely a m�svil�gra k�ldi.
    A fiatalasszony fiv�rei �tkutatt�k a gazdas�gi �p�leteket �s a sz�nakazlakat, de semmilyen nyomot sem tal�ltak, az okos l�ny ez�rt megt�r�lte a szem�t, �s m�sik f�rjet keresett mag�nak, aki nem t�l szem�rmes ahhoz, hogy ed�nybe vizeljen, s aki a h�zban t�lti az �jszak�kat. Sz�lt neki k�t pirospozsg�s csecsem�t, �s minden �gy ment, mint a karikacsap�s, m�gnem egy dermeszt� �jszak�n, a napfordul� �jjel�n, az �v sarkpontj�n, amikor a dolgok nem illeszkednek �gy, ahogyan kellene, a leghosszabb �jszak�n els� f�rje hazat�rt.
    Er�s d�r�mb�l�s jelentette be a f�rfit, amikor az asszony �ppen a levest f�zte gyermekei apj�nak, �s abban a pillanatban megismerte, ahogy ajt�t nyitott, b�r �vek teltek el, mi�ta feket�be �lt�z�tt �rte, �s a f�rfi most rongyos volt, tetvekt�l ny�zsg� haja a h�t�t verdeste, �s sohasem l�tott f�s�t.
    - Megj�ttem, asszony - mondta. - Ide a t�l k�poszt�mmal, de r�gvest.
    Akkor bel�pett a m�sodik f�rj a t�zif�val, �s amikor az els� l�tta, hogy az asszony egy m�sik f�rfival h�lt, �s - ami rosszabb - v�r�s szeme megpillantotta a gyerekeket, akik belop�dztak a konyh�ba, hogy l�ss�k, mi�rt ez a l�rma, felki�ltott: - B�rcsak �jra farkas lehetn�k, hogy m�resre tan�tsam ezt a ringy�t! - �s azon nyomban farkass� v�ltozott, s let�pte az id�sebb fi� bal l�b�t, miel�tt agyonv�gt�k volna a fejsz�vel, melyet a tusk�k felapr�t�s�hoz haszn�ltak. De amikor a farkas v�r�ben heverve kilehelte a lelk�t, irh�ja leh�mlott r�la, �s �ppen olyan volt, mint �vekkel azel�tt, amikor megsz�k�tt a n�szi �gyb�l, �gyhogy az asszony k�nnyekre fakadt, a m�sodik f�rj pedig elverte �t.
    Azt mondj�k, az �rd�gnek van egy ken�cse, mely azonnal farkass� v�ltoztat, amint bed�rzs�l�d magad vele. Vagy hogy � l�bbal el�re sz�letett, farkas volt az apja, s a teste emberi, de a l�ba �s a nemi szerve a farkas�. �s farkassz�ve van.
    H�t esztend� a farkasember term�szetes �lettartama, de ha el�geted emberi ruh�j�t, arra �t�led, hogy farkas legyen eg�sz �let�ben, �gy h�t errefel� a v�nasszonyok azt hiszik, valamif�le v�delmet ny�jt, ha egy kalapot vagy egy k�t�nyt haj�tanak a farkasember fel�, mintha a ruha tenn� az embert. A szem�r�l, err�l a vil�g�t� szemr�l m�gis minden alakj�ban r�ismerhetsz; egyed�l a szem nem v�ltozik meg a metamorf�zis sor�n.
    A farkasember, miel�tt farkass� v�lhatna, anyasz�lt meztelenre vetk�zik. Ha mez�telen f�rfit pillantasz meg a feny�k k�z�tt, fuss, mintha az �rd�g kergetne.