A harcos
Reggel közelg mire a harcnak vége.
A csatateret csend üli s a szél
A halál hevét hűti. A szemébe
nap süt és fájdalmat mesél,
Szemébe könny gyűlemlik, remeg.
Fegyverét elejti, és égre tekint.
Imára kulcsolja kezét, az eső elered,
A Harcos túlélt egy csatát megint.
A Harcos, a csatában hős volt,
De lelke háborog, hisz megint ölt,
És lelkéből minden csata elrabolt
Egy darabot. Szelleme megjelölt.
A Gyilkos fekete jele bélyegzi.
Mégis mikor majd hazatér, s a nép
Virágot szór reá és éljenzi
Elfelejti mind a szenvedést és vért.
Egy átmulatott, megdicsőült éj
A jutalom. Másnap újra indul,
Mert harcolni hősként kéj
És ellenség is lesz mindig új.
.
.
.
|