(Fenris vére klán)

 A vikingek mentalitását képviselő törzs, akik méltán szolgáltak rá a legvérszomjasabb törzs címére. Számukra az erő, és annak használata a leghatalmasabb erény, az önfeláldozás pedig a legdicsőbb vég. Gyakran már kegyetlennek, és vérgőzösnek is nevezhető az agresszív beállítottságuk. Mégis ha harcra kerül a sor, akkor ők küzdenek az első sorban, és ők hagyják el utoljára a harcteret, és a végső háborúban, az Apokalipszis napjaiban szükségünk van a hadseregünk legütőképesebb osztagára is.

A heves vérmérsékletükről és vérszomjukról hírhedt Fenris vére tagjai joggal érdemelték ki a Garouk legfőbb hadurai elnevezést. Bevett szokásuk, hogy kegyetlenek, vadak és könyörtelenek nem kegyelmeznek az elesett ellenfélnek. Úgy vélik, a könyörületesség a gyengeség jele.

A Skandináviából származó Vér a vikingek hódításaival vándorolt keresztül Európán kifosztva azt, elvéve, ami nekik kell, mielőtt elpusztították a maradékot, mint ahogy az a viking rokonaik tették. Hisznek a vérvonaluk felsőbbrendűségében, sokkal jobban, mint a Fianna tagjai, sőt manapság már egyre többen vallják a skandináv és germán eredetet magukénak a törzsön belül. A Vér hiszi, hogy a többi törzs túl gyenge ahhoz, hogy felvegye a harcot a Féreg erőivel szemben, és úgy érzik, hogy ezt a feladatot csak saját maguk képesek megoldani.

Azt tartják róluk, hogy mindig beavatkoznak a csatákba, félrelökve más törzsből való testvéreiket és így elvéve tőlük a dicsőséget. Időnként a többi törzs ellenségesen viselkedik a Vérrel szemben. A Fenris Vére tagjai azt vallják, hogy kizárólag egy totális háborúval lehet csak vereséget mérni a Féregre, minden egyéb más csak gyávaság és időpocsékolás. Elveiket minden vitán felhozzák, ám a Vér tagjai ingerülté és erőszakossá válnak, mikor ezeket nevetségesnek és pimasznak titulálva figyelmen kívül hagyják.

A Vér szerint azok, akik nem rohannak a csatába gyengék és megérdemlik a halált. A csatamező tehát a Fenris Véreinek otthona, mert nem félnek a haláltól. Úgy vélik hogy aki bátran harcol és hagyja, hogy elragadja a harc heve, az halála után a Valhallába kerül és megajándékoztatik az örökké tartó csata adományával.

A törzsek közül Fenris vérének van a legnagyobb halandósági aránya. Ha a Vér tagjai nem csatáznak, akkor vagy a stratégiát dolgozzák ki, vagy dicsőséges történeteket mesélnek egymásnak a tűz körül. Ez a törzs ügyel nagyon arra, hogy a többi törzzsel ne kelljen törődniük és a kapcsolatot tartaniuk. Ősidők óta ellenséges a viszony közöttük és az elsősorban bennszülött embereket magába foglaló két törzs, a Wendigo és az Uktena között.

.

.

.