Buddenbrook-i v�rfarkas legend�ja

Buddenbrook h�res volt a sz�p teleir�l. Germ�nia nemes f�ldj�n oly sz�pen z�ldellett a feny�kt�l teli erd�vel k�rbe vett gy�ny�r� birtok volt, de ha ez nem lenne el�g, n�pei kedvesek �s vend�gszeret�k voltak, uruk pedig a hegyen �p�tett palot�j�ban v�delmezte �ket.

Egy nap az egyik gazdagabb csal�d fia visszat�rt hossz� haj��tj�r�l rengeteg �rt�ket hozva, amikb�l sokat k�nyszer n�lk�l szolg�lt fel a f�ld ur�nak. A helyiek egy�tt �rvendeztek a csal�ddal, de a harmadik este v�rfagyaszt� zaj nyomta el az �r�m�da hangjait. A b�trabbak elmentek h�t a h�zhoz megtudni, vajon mi is t�rt�nik, de amit l�ttak, azt elreg�lni is k�n volt sz�mukra. A csal�dot kiirtott�k m�ghozz� a fi� maga, aki farkas k�p�ben �v�ltve �llt a h�zban.

B�r a t�rt�net sokat v�ltozott a szerint, mely leg�ny sz�lt r�la, de a r�m le�r�sa, az ugyanaz volt. V�rt�l karmazsin bund�j� fenevad volt ez, aminek h�feh�r sz�rm�je �s aranyl� szemei voltak. Honnan tudt�k, hogy a b�szke haj�s farkass� v�lt? Sokak szerint onnan, hogy l�tt�k �tform�l�dni, sokak szerint, hogy a fi�b�l csak b�r maradt, mintha leh�mlott volna r�la, hogy igaz�n �talakulhasson.

B�rmit is mondanak a f�rfiak, az �rd�gi l�nyt nem gy�zt�k le, m�g meg se sebezt�k. A h�b�r�r meggy�szolta f�ldje embereit, de nem hitt az egyszer� mond�knak. �m a f�ldm�vesek nem hagyt�k ennyiben, j�rt�k az erd�ket �jjel nappal, �s kerest�k a vadat, akaratlanul is hal�lba vonultak, �s a k�vetkez�k csak emberek �s farkasok nyom�t tal�lt�k, no meg megannyi tetemet.

A h�es�s alatt gy�sz volt �s bossz�szomj. Az �r �gy d�nt�tt, ideje cselekedni. Olyat h�vott, aki megnyugtatja n�p�t, �s t�n m�g el is �zi a farkast. J�kob, b�szke lovag volt. K�borlovag, kit b�tya kij�tszott �s birtok�t, amit neki is �r�k�lnie kellett volna, ellopta. A bossz� kicsinyes v�gya t�vol �llt t�le, istenre b�zta a d�nt�st, �gy elment, hogy saj�t �tj�t j�rja. Mag�val vitte a kardj�t, a pajzs�t, a v�rtj�t �s azt, amit nem vehet el t�le senki: a h�s�g�t atyja c�mer�hez.

Kopott sz�rke v�rtj�ben �s fekete ruh�kba b�jva r�tta a s�r� erd�t m�r t�bb hete. F�radt volt. Nem hitte, hogy a rengetegben val�ban egy v�rfarkas lenne, ahogy mondj�k, de nem is �rdekelte. Le akarta vad�szni, b�rmi is az, �s bizony�tani sokkal nagyobb �s nemesebb lovag. M�lt�bb pr�b�nak v�lte ezt, mint a lovagi torn�kat, amikben szinte els� s�r�l�s ut�n befejezik a p�rbajt a nemesek.

Amennyire gyenge volt m�r J�kob, annyira �lvezte. A hideg �tj�rta a csontj�t, l�gz�se neh�z volt, az �hs�g marta, �s a sz�lt�l k�nnyezett a szeme, alig l�tott m�r. T�n pihennie kellett volna, de nem akart. Sz�gyennek v�lte volna, ha ism�t egy falusi h�zban kell t�zn�l er�t vennie mag�n. M�r tudta, nincs vissza �t. Az erd�b�l vagy � j�n ki, vagy a v�rfarkas.

A h� roppant a l�ptek alatt, �s a lovag felpillantott. Emberi alakot l�tott. F�lt, hogy ism�t egy f�ldm�ves az, aki saj�t kez�vel akar igazs�got hozni. Iramodva k�vette a hangot, �s pillanatokra l�tta, ahogy a hegyek fel� indul el az alak. Kardj�t kivonta, �s nagy leveg�t vett sz�j�n, mert orr�n m�r nem b�rt l�legezni. Elindult felfel�.

A szikl�k a ny�ri sz�razs�gban is nehezen j�rhat�ak voltak, de a t�l jege m�g veszedelmesebb� tette �ket. J�kob nem akarta feladni. Gondolta, hogy ord�t az alak fel�, amit oly hevesen �ld�z�tt, de hang nem j�tt ki a sz�j�n. A gyenges�g megn�m�totta. Egyre t�bbsz�r cs�szott el egyre meredekebb� v�l� f�ld�n. Majd az egyik l�pt�n�l a csizm�ja alatt a szikla sz�tt�redezett, �s a harcos egyens�ly�t vesztette.

Ki�ltani pr�b�lt, de nem tudott, el�re ny�lt �s a has�ra zuhant, de a szikla cs�szott, �s a keze nem b�rta tartani. Cs�szni kezdett, mik�zben a j�g �s k� sz�z meg sz�z sebet ejtett rajta. K�nj�t nem k�v�nta senkinek, de nem szabadott feladnia. Pallos�t a f�ldbe d�fte, �s az meg�ll�totta �t.

Nehezen vette a leveg�t, m�gis meglep�en szapor�n, �rezte, ahogy sok ponton a b�r�t, ahol eddig a ruha takarta, most a t�li fagy szele simogatja, �s azt is, ahogy sok helyen ejtett sebeib�l forr� v�r csurgott test�re. Fentr�l ki�lt�st hallott. F�rfi�� volt, �s feleszm�lt, hogy biza m�g nincs v�ge az �let�nek. Felemelkedett �s kih�zta a kardj�t a jeges f�ldb�l. A penge seg�ts�g�vel m�szott feljebb �s feljebb, majd fel�rve a szikla szirtre, megr�zta a fej�t, mert �rezte egyre kev�sb� l�tja, ami k�r�l�tte van.

A ki�lt�sb�l �v�lt�s lett. Farkas �v�lt�se. A feh�r vad morogva l�pett el� a f�k k�z�l. Szemei ak�r az arany �rm�k �gy csillogtak, izmos test�t feh�r sz�rme takarta, ami szinte beleolvadt a lassan sz�lling�z� pelyhekbe, de a bord�, sz�radt v�rfoltok k�nnyed�n kiemelt�k �t. Pof�j�ban sorakoztak a hatalmas fogak, �s szinte m�g mindig �ml�tt a v�r.

J�kob felemelte a kardj�t, �s hegy�vel a l�nyre c�lzott. Sisakja alatt mosoly jelent meg. Elj�tt az id�, m�r �rezte. A d�nt� pillanat.

A r�m jobbra l�pett karmos mancs�val, a lovag balra l�pett tanult v�v� mozg�ssal. T�ncuk lassan kezdet�t vette. Egym�s szem�be n�ztek. Mintha az id� meg�llt volna, a vil�g nem mozgott. Majd a farkas morogva ugrott a vad�sznak. Az h�tra esett, �s egy r�g�ssal lel�kte mag�r�l. �gy felszabadult a teste, �s kardj�val arra v�gott, amerre a falusiak fenyeget�s�t l�tni v�lte. Ny�g�st hallott, gyorsan fel�lt, �s kez�vel kit�masztotta mag�t. A f�jdalom ekkor �tj�rta a test�t, �s megpillantotta a harap�st�l v�res alkarj�t.

A parasztok �gy v�lt�k, a v�rfarkass� harap�st�l v�lhatsz. Tudta ezt J�kob is. Nemezis�re n�zett, akinek el�ls� l�b�n kardv�g�s volt. Mosolya m�g vadabb lett. L�t�sa hom�lyosodni kezdett. A l�ny szemei lassan �gy vil�g�tottak, ak�r f�kly�k az est�ben. Pokol f�nye volt ez. Morg�sa visszhangzott a fej�ben. �gy v�lte, lassan maga is �talakul.

Fel�llt �s l�tta, hogy a sz�rny ism�t t�mad. Tudta, ez az ellens�ge olyan, ak�r maga az �rd�g, hisz szinte mintha megdupl�z�dott volna. �m nem f�lt, kardj�val b�szk�n has�tott �s gyorsan hajolt el. Nem tudta, hogy tal�lt-e, de a farkas m�g hangosabb lett. Olyan �rz�se volt, mintha mag�val a pokol seregeivel harcolna, �m k�zben a karj�t �tj�rta a f�jdalom �s tudta, m�r maga is pokolivad�kk� v�lik.

Figyelmetlen volt. A l�ny h�tulr�l t�madta meg. A sisaknak h�la a nyak�t nem tudta rendesen megharapni, de karmai szaggatt�k �t, ahogy megpr�b�lt a lovag test�n maradni. Ekkora s�lyt nem b�rt el a f�rfi, �s h�tr�lva ment neki az egyik vastag t�lgynek �gy leszedve mag�r�l az �llatot. D�l�ng�lve zuhant f�l t�rdre �s vette le a sisakot, ami mintha fojtogatta volna.

Megfordult a f�r�l lehullt h�t�l ism�t feh�rr� v�lt sz�rny fel�. Kardj�t egy k�zbe fogva k�sz�lt lecsapni, de ekkor az megremegett, �s a fegyver kiesett a tenyer�b�l. A karj�ra n�zett, �s az mintha madarak karm�t id�z� g�rcsbe merevedett volna. R�j�tt, hogy a farkas k�r m�r �tj�rta �t. Nem harcolhatott nemesk�nt tov�bb. Ez m�r �rd�gi ivad�kok k�zti csata volt.

J�kob teli torokb�l �v�lt�tt a v�rfarkasnak �s az is neki. Egym�snak vetett�k magukat �s a f�ldre zuhantak. Mindketten haraptak �s karmoltak. A lovag m�r csak morgott, ak�r egy fenevad. �rezte, ahogy az izmai megfesz�lnek �s l�ktetnek. Mintha a j�zan esze elhagyn�. Csak �lni akart. Puszt�tani. Reccsen�seket, roppan�sokat hallott, de nem �rdekelte. Arc�ra v�r�s v�r spriccelt, de nem �rdekelte!

Nem tudott olyan testr�szt mondani, amelyik ne f�jt volna elmondhatatlanul, de nem akarta feladni. Ellenfele sz�j�ba ny�lt, �s annak fogai hevesen martak bele az �kl�be. � pedig megragadta a nyelv�t, mik�zben �szt�n�sen harapott a nyak�ba. �tt�pve a feh�r bund�t �s a vastag b�rt, �rezte a v�rt, ahogy �ramlik le a tork�n. �gy nyelte, ak�r valaha a j� sert.

A sz�rny m�g r�ngat�zott, de hangja nem volt. Lassan nem mozdult, �s sz�j�t kinyitva hagyta, hogy a lovag kit�pje a nyelvet. A test a h�ba esett feh�res porfelh�t teremtve az �szt�nl�nny� v�lt f�rfi k�r�, aki vony�tva �v�lt�tt gy�zelm�t �nnepelve.

Az �r tagadta f�lelm�t. Szolg�inak azt mondta, ez a l�ny nem l�tezik, ez csak egy farkas, akit a haj�s elhozott felel�tlen�l, �s most megvadulva azt teszi, amit helyesnek v�l. D�szes sz�k�ben �lt, �s egy �ri pal�stot vett fel est�re. Nem b�rt aludni. Ez�rt k�rte meg J�kob lovagot. Az esti vony�t�sok mindig egyre k�zelebb voltak, �s ez �t �lmatlann� tette.

Puh�ny f�rfi volt az �r. Csontos, gyenge, szeme k�k �s tekintette gy�vas�got mutatott. Haja sz�ke volt, amit r�vidre v�gatott. Bord� pal�stj�ban �s feh�r ruh�kban a karf�n k�ny�k�lve n�zett ki az ablakon. Mikor meghallotta a vony�t�st, �tj�rta a hideg �s megremegett. K�rbe pillantva l�tta, hogy az egyik szolg�l�l�ny �t n�zi, �gy elk�ldte ital�rt, hogy ne l�ssa mennyire f�l.

Keze remegett, �s � csak a palota falait b�multa, gondolat�ban a k�vek vastags�g�val nyugtatta mag�t. �gy v�lte, ezek a falak mindent�l meg�vj�k �t. Arr�l nem is sz�lva, hogy ami�ta megtudta, hogy v�rfarkas van Buddenbrookban, az�ta megk�tszerezte az �rs�get a palot�j�ban.

Egyszer csak morg�st hallott. Azt�n �v�lt�s hangzott el a terem el�tti ajt�b�l, ami pontosan szemben volt a sz�kkel, amin az �r tr�nolt. A k�t hatalmas kapu egyszerre t�rult ki, ahogy a k�t alak �tesett rajta. Egy �r �s a nyak�t megragad� feh�r alak. Feh�r bunda, farkas fej...

A v�rfarkas, ott �llt el�tte. Oly torz volt, �s mozg�sa is furcsa. A nemes megmerevedett, test�ben az erek l�ktettek hevesen, fej�ben mintha egy kalap�cs �tn� az �ll�t, �gy hallotta a sz�ve vad l�ktet�s�t. Nem b�rta mozg�sra k�nyszer�teni a test�t. Csak b�multa, ahogy szolg�ja megfullad, majd az alak lassan felemelkedik. A farkas sz�j�b�l egy ismer�s arc pillantott vissza: J�kob�. H�t�t, v�ll�t �s felkarj�t d�s feh�r sz�rme takarta, fej�n a farkas feje volt, de ez nem volt el�g, szinte mez�telen volt, �s vicsorogva indult meg fel�.

Egy�ltal�n nem hasonl�tott arra f�rfira, akivel el�sz�r tal�lkozott az �r. Az mindig kih�zta mag�t, hangja kedves �s bizalmas volt, ki nem �llhatta a f�rfit, mert annyira bizalmas volt a szolg�kkal �s nem t�rhette, hogy azok valakit, aki rangban lejjebb van n�la, kedveljenek jobban, mint �t. J�kob lovag szeme mindig nyugalmat sug�rzott, elhivatotts�got. Nem n�zett feh�rn�pre, �s nem volt semmi len�z� a tekintet�ben, de ez az alak, m�s volt. V�rv�gy �s gyilkol�s sug�rzott bel�le, mozg�sa lass� volt, rendszertelen mintha �tmenet lenne az emberi j�r�s �s a farkasok fut�sa k�zt, gerince hajlott volt, sehol a kih�zott nemesi tart�s.

Az ifj� uralkod� szem�ben ez egy torz farkasember volt, ami �ppen fel� tartott. Mikor el�rte volna �t, akkor megt�rt a j�g �s kez�t v�delemre emelte. Sikoltott, ak�r egy kisl�ny �s becsukta szemeit.

Annak, ami valaha a lovag volt, egy ny�l sz�llt a h�t�ba. K�t �r jelent meg, �s az egyik azonnal elkezdte felajzani a sz�mszer�j�t egy �jabb t�mad�sra. Farkask�nt �v�lt�tt az ember, �s gyorsan futva ugrott ki a palota ablak�n. A test�r ut�na eredt, de kin�zve nem l�tta sehol a h�es�st�l.

Az �rs�g k�rdezgette a remeg� f�rfi�t, hogy j�l van-e, de az a karf�ra csapott �s kiparancsolta �ket, hogy kapj�k el a sz�rnyet azonnal. F�jdalmat �rzett ekkor az arrog�ns gyermek, �s l�tta, az alkarj�t felkarmolta a v�rfarkas. Homlok�n izzadts�g cseppek kezdtek gy�lni, �s lassan vette a leveg�t. F�lelme nagyobb lett, mint eddig valaha.

Majd a felszolg�l�l�ny j�tt be. Az �r pal�stj�val gyorsan betakarta jobbj�t. A form�s mennyecske zajosan �rkezett, azonnal mondta, mennyire �r�l, hogy ura j�l van, majd mes�lte mi t�rt�nt a kinti �r�kkel, �s kors�ba kezdte �nteni a hozott italt. L�tszott a le�nyon, nagyon megr�m�lt, �s csak parancsra j�tt be, keze remegve �nt�tte sz�t a bort. A birtok tulajdonosa szor�totta a karf�t g�rcs�sen takart kez�vel, a v�re lassan folyt le a karf�r�l, lihegett a f�jdalomt�l, �s vadul kezdett vicsor�tani a k�zeled� l�nyra.