R.L. Stine:
The Werewolf of the Fever-Swamp
Írta: R.L. Stine
Passage kiadó
Valami szörnyű történik a Láz-mocsárnál. Valami nagyon szörnyű. Minden azzal a különös éjszakai üvöltéssel kezdődött. Aztán ott volt az a széttépett nyúl is. Mindenki az azt hitte, hogy mindez Farkasnak, Grady kutyájának a műve. Ami azt illeti, tényleg úgy néz ki, mint egy farkas, és kissé vadnak is látszik. De Grady tudja, hogy Farkas csak egy nagy termetű, ám békés kutya. Nem ugatja a Holdat,…nem tűnik el éjfélkor,…és telihold idején nem változik rémisztő teremtménnyé. Vagy talán mégis?...
Részlet a regényből:
…Még egy üvöltés. Egy állat kiáltása.
A mocsárból?
Az üvöltés mintha egészen közelről jött volna. Egyenesen az ablak alól. Elnyújtott, mérges üvöltés. Lerúgtam magamról a takarót, és kimásztam az ágyból. Reszkettem és lüktetni kezdett a fejem, amikor felálltam. Biztosan még lázas vagyok, gondoltam.
Még egy üvöltés.
Remegő lábakkal elindultam a folyosón. Meg kellett keresnem a szüleimet, hogy megtudjam, ők is hallják-e az üvöltést. A sötétben botorkálva nekimentem egy alacsony asztalnak, még nem szoktam hozzá ehhez az új lakáshoz.
A lábam hideg volt, mint a jég, a fejem viszont olyan forró, mintha tűzbe tartottam volna. Sajgó térdemet dörzsölgetve vártam, hogy a szemem megszokja a sötétséget. Aztán folytattam az utamat a folyosón. A szüleim szobája a konyha mögött volt, a ház végében. Már a konyhában voltam, amikor megálltam.
Mi volt ez a hang?
Egy kaparászó hang.
Elakadt a lélegzetem. Karjaim bénán, mereven lógtak az oldalamon.
Füleltem.
Ismét hallottam.
Túl a szívem dobogásán, még mindig hallottam.
Kapar,kapar,kapar.
Valaki … vagy valami…kaparászott a konyhaajtónál.
Aztán…még egy üvöltés. Olyan közel. Olyan rémisztően közel.
Kapar,kapar,kapar.
Mi lehet ez? Valamilyen állat? Pont a ház előtt?
Valamilyen üvöltő mocsári állat, ami kapargál az ajtónál?
Akkor vettem észre, hogy már egy ideje visszatartottam a lélegzetemet. Nagyot sóhajtottam, és egy mély levegőt vettem.
Feszülten figyeltem, próbáltam a szívdobogásomon túl is hallani valamit.
Hirtelen bekapcsolt a hűtő. A kattanástól majdnem kiugrottam a bőrömből. Megragadtam a konyhapultot. A kezem ugyanolyan hideg és nyirkos volt, mint a lábam.
Füleltem.
Kapar,kapar,kapar.
Tettem egy lépést a konyhaajtó felé.
Egy lépést, majd megálltam.
Végigfutott a hátamon a hideg.
Rájöttem, hogy nem vagyok egyedül.
Valami ott volt. Ott lélegzett mellettem a sötét konyhában…
|