Fld-gyermek
Barti trsasg gylt ssze egy jjel,
Mest mondtunk sorra, szellemekrl, flsszel,
Tbortz lobogott tisztsunk kzepn,
Krltte ltnk, s vidultunk a mesn.
Egyms utn jttek a jobbnl jobb esetek,
Kiltott aztn egyiknk, "Veszlyben eszetek!
Ki mesmet hallgatja, jobb lesz, ha megrti,
Vannak lnyek, kikkel jobb ki nem kezdeni!"
Belekezdett szpen is a regbe,
Mint paraszt, munka eltt, kptt tenyerbe...
Farkasokrl, teliholdrl suttogott a frfi,
Ahogy eladta, jobb azt nem idzni!
Szeme szinte fnylett, mi hallgattuk szp csendben,
S n reztem, valami nincsen itten rendben!
A tbbiek, nem tudom, hogy mire gondoltak,
Az izgalom nttn-ntt, s k vgl kirobbantak:
"Ezzel meg mit akarsz? A mesd mr uncsi!
Mghogy farkasember, mssal rukkolj ki!"
Gunyoros nevets szakadt fel bellnk,
Kignyoltuk szpen, ki vrna mst tlnk?
A flelem ersebb minden ms sztnnl,
Ha futni kell, nincsen ms, mi jobban sztkl...
Ht biz' csak nevettnk, leplezve flelmnk,
Csak az imnti mesl nem nevetett velnk.
Szpen lassan felllt, s csak ekkor vettem szre,
Minden okunk meg van mostantl a flszre!
A frfin a ruha kezdett hasadozni,
Beszlni kezdett? Vagy inkbb csak morogni?
"Tansthatntok tbb tiszteletet
A tpllklnc-cscs fel, ti korcs ebek!
Knny egy mest gyvn kinevetni,
De azt mondom nektek, ideje rettegni!"
vlttt a frfi, s csak ekkor vettem szre,
Nem volt mg kztnk a toportyn frge!
Hogy hogy kerlt a krbe, ht fel nem foghatom,
Gondoltam, jobb lesz, ha a srcokat otthagyom.
Ekzben az vlts gyorsan talakult,
Vonyts lett belle, s a lelkem elvadult.
Prbltam rohanni, de csak botorkltam,
Hasra estem tbbszr, de jra fel-fellltam.
A barti trsasg csak ekkor ocsdott,
m a dbb, az agyakban tl lassan olddott.
vlts trt fel a megolvadt szvekbl,
Elveszt eszt mind a flelemtl!
Ott llt a lny, a tbortz mellett,
Nem volt ember immr, inkbb csak felelet
A krdsre, mely szerint ez meg mi az rdg?
Ember? llat? Isten? Vagy valami f-dg?
Farkas volt, de legalbb felerszben ember,
Nincsen r jobb sz, ez egy farkasember!
A dmon csak arra vrt, hogy mindenki lssa,
Aztn lni kezdett vrengz pofja!
Rvetette magt egy menekl lnyra,
Nyakt szegte, s hang nlkl bukott fel az rva.
m a rm nem pihent, nem llt meg zablni,
Letpett fejeket, majd gerinceket rnt ki...
A pofjban vgezte bizony ott mindenki,
s csak azt nem rtem, engem mrt hagyott ki?
Taln csak azrt, hogy emberekhez szljak:
"Vigyzat, emberek! Veszlyben a holnap!"
...Utoljra mg nhny szt mintha mormolna:
"Te pedig, kis ember, eridj a dolgodra!
Mond el a fajtdnak, ne szrja szemett,
Mert Fldanya megvdi minden gyermekt!"
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
