Föld-gyermek
Baráti társaság gyűlt össze egy éjjel,
Mesét mondtunk sorra, szellemekről, félsszel,
Tábortűz lobogott tisztásunk közepén,
Körülötte ültünk, s vidultunk a mesén.
Egymás után jöttek a jobbnál jobb esetek,
Kiáltott aztán egyikünk, "Veszélyben eszetek!
Ki mesémet hallgatja, jobb lesz, ha megérti,
Vannak lények, kikkel jobb ki nem kezdeni!"
Belekezdett szépen ő is a regébe,
Mint paraszt, munka előtt, köpött tenyerébe...
Farkasokról, teliholdról suttogott a férfi,
Ahogy előadta, jobb azt nem idézni!
Szeme szinte fénylett, mi hallgattuk szép csendben,
S én éreztem, valami nincsen itten rendben!
A többiek, nem tudom, hogy mire gondoltak,
Az izgalom nőttön-nőtt, s ők végül kirobbantak:
"Ezzel meg mit akarsz? A meséd már uncsi!
Méghogy farkasember, mással rukkolj ki!"
Gunyoros nevetés szakadt fel belőlünk,
Kigúnyoltuk szépen, ki várna mást tőlünk?
A félelem erősebb minden más ösztönnél,
Ha futni kell, nincsen más, mi jobban ösztökél...
Hát biz' csak nevettünk, leplezve félelmünk,
Csak az iménti mesélő nem nevetett velünk.
Szépen lassan felállt, s csak ekkor vettem észre,
Minden okunk meg van mostantól a félszre!
A férfin a ruha kezdett hasadozni,
Beszélni kezdett? Vagy inkább csak morogni?
"Tanúsíthatnátok több tiszteletet
A tápláléklánc-csúcs felé, ti korcs ebek!
Könnyű egy mesét gyáván kinevetni,
De azt mondom nektek, ideje rettegni!"
Üvöltött a férfi, s csak ekkor vettem észre,
Nem volt még köztünk a toportyán férge!
Hogy hogy került a körbe, hát fel nem foghatom,
Gondoltam, jobb lesz, ha a srácokat otthagyom.
Eközben az üvöltés gyorsan átalakult,
Vonyítás lett belőle, s a lelkem elvadult.
Próbáltam rohanni, de csak botorkáltam,
Hasra estem többször, de újra fel-felálltam.
A baráti társaság csak ekkor ocsúdott,
Ám a döbb, az agyakban túl lassan oldódott.
Üvöltés tört fel a megolvadt szívekből,
Elveszté eszét mind a félelemtől!
Ott állt a lény, a tábortűz mellett,
Nem volt ember immár, inkább csak felelet
A kérdésre, mely szerint ez meg mi az ördög?
Ember? Állat? Isten? Vagy valami fő-dög?
Farkas volt, de legalább felerészben ember,
Nincsen rá jobb szó, ez egy farkasember!
A démon csak arra várt, hogy mindenki lássa,
Aztán ölni kezdett vérengző pofája!
Rávetette magát egy menekülő lányra,
Nyakát szegte, s hang nélkül bukott fel az árva.
Ám a rém nem pihent, nem állt meg zabálni,
Letépett fejeket, majd gerinceket ránt ki...
A pofájában végezte bizony ott mindenki,
És csak azt nem értem, engem mért hagyott ki?
Talán csak azért, hogy emberekhez szóljak:
"Vigyázat, emberek! Veszélyben a holnap!"
...Utoljára még néhány szót mintha mormolna:
"Te pedig, kis ember, eridj a dolgodra!
Mond el a fajtádnak, ne szórja szemetét,
Mert Földanya megvédi minden gyermekét!"
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
