A vámpírok és a vérfarkasok ádáz küzdelme

Bloodvillageben egy régi legenda járt az emberek száján. Mindenki csak félve mert róla beszélni és borzongva gondoltak a történetre. Igaz legenda volt, de mégsem merték megközelíteni a közeli Westwoodi erdőt. Sokak szerint átkozott lesz az aki beteszi oda a lábát. A történet, így szól:

Még Arthur király idején telepedtek le az erdőbe az uralkodó ellenségei. Egy titkos szervezet, egy tolvajbanda, mely megtámadta és kifosztotta az arra járókat. Nem engedték el őket, hanem napokig éheztették és kínozták áldozatukat. A tizenharmadik napi fogság után kivonszolták a foglyokat az erdőbe és elengedték őket. Ez nem azt jelentette, hogy megkegyelmeztek nekik, hanem hogy vadászhassanak rájuk az éj leple alatt. Ezekkel a barbári módszereikkel váltak igazán félelmetessé. Úgy nevezték őket, hogy a Telihold farkasai. Senki nem tudta ?ket elfogni, mivel nappal a táborukban rejtőzködtek, és csak éjszaka lepték meg az ott élőket.

Mikor már kiharcolták maguknak a teljes a hatalmat, már nem féltek semmitől és bárkit megtámadtak kedvük szerint. Egyszer egy idős hölgy, Mary Witch otthonába törtek be. Kifosztották és meggyilkolták a lányát. Ezért bosszút esküdött Mary. ? nem egy szokásos nagymama volt, boszorkányvér folyt az ereiben. Képes volt macskává változni, varázsolni, főzeteket kevert titokban és átkot szórt a banditákra. Minden teliholdkor kínzó fájdalom érte őket, mintha meghalnának, de mégse. A poklok kínját kellett megjárniuk, de nem maradt a lelkük a fekete tűzben. Az ördög szolgájává tette őket, hogy szenvedjenek egész életükben. Teliholdkor az ördög állatának hasonmásává, farkassá változtak és kiskutyaként szolgálniuk kellett őt. A helyiek farkasembernek nevezték őket, mert vérszomjasak voltak. Aljasul rátámadtak az emberekre, darabokra szaggatták őket, szívüket kitépték és azt adták az ördögnek táplálékként. Ezt az átkot nem tudták lemosni magukról örökre, így kellett szenvedniük, torzként, szolgaként, fenevadként.

A boszorkány továbbá is az erdőben élt és üldözte a lánya gyilkosát, hogy elégtételt tegyen. Nem volt elég neki az átok, azt akarta, hogy többet szenvedjen az aljanép. Mágikus tárgyakat készített a vérfarkasok megölésére. Még Arthur király ellen is vétkezett a bosszú érdekében. Elvarázsolta a király legjobb lovagját, Lancelotot, hogy üldözze a farkasokat miután ő meghal. Különleges képességekkel ruházta föl a vitézt. Hasonló erejük volt a vérfarkasokéhoz. őt is vérszomjas, gonosz lénnyé varázsolta. Hosszú szemfogai voltak, amivel sebet ejtett áldozatain, hogy vérükből táplálkozzon. Repülni is tudott, hogy a magasból csapjon le a fenevad farkasokra. Mary vámpírnak nevezte el, hogy az emberek az újabb teremtményétől is rettegjenek.

Lancelot azonban kudarcot vallott, mert Mary lányának gyilkosa erősebb volt nála. Mikor szembekerültek egymással a vámpírnak semmi esélye nem volt egy 2 méter magas szörnyeteggel szemben. A vérfarkas leterítette Lancelotot, letépte a fejét és elvitte a boszorkánynak, hogy mennyit is ér az ő varázsereje. Ezután a vérfarkasok falkába csoportosultak és együtt megölték a banyát. Ezzel a lépéssel ismét hatalmukat biztosították az erdőben. Csupán Lancelot holttestéről nem gondoskodtak. Nem sejtették, hogy a vámpírok is halhatatlanok. Az eredeti vámpírnak már nem volt esélye a felépülésre. Szerencséjére halála pillanatában egy favágó megtalálta ?t. Nem tétlenkedett, sebet ejtett a férfin és utolsó mondata ez volt: ő Te vagy Drakula, az utódom! Bosszuld meg halálom!?. Ekkor Lancelot fekete tűzben elégett és alászállt a pokloknak.

Drakula sikeresen átváltozott vámpírrá, de még erősebb lett, mint Lancelot. Erejét nem bírta kordában tartani és csaknem a vérfarkasok falkáját a felére csökkentette. További vámpírokat hozott létre és háború kezdődött a két féllel szemben. Kimeríthetetlen vérszomjukat a közeli város, Bloodvillage bánta. Összehívták a bíróságot és a nemeseket. Döntést hoztak, hogy vadászni fognak egyaránt a vámpírokra és a farkasokra, amíg nem lesz végre minden a régi. Céljuk az ördögi lények kiirtása egytől-egyig. Hadsereget toboroztak Arthur király segítségével. Sok embert vesztettek, de még több éjszakai lényt öltek meg.

A 49 éves üldözés során, már csak a két faj legerősebb tagja maradt fenn. Drakula, és Mary lányának gyilkosa, a vérfarkas, akit Wolfornak hívtak. Ezel véget ért a háború. A két lény, már nem mert egymásra vadászni, mert mindenhol veszély fenyegetett rájuk. Ugyanígy az emberek is kimerültek készleteikből és befejezték a vadászatot, tudván, hogy a két vezért nem képes senki sem megölni. Ezért, a Westwoodi erd?t érinthetetlennek mondták ki, hogy senki ne merje betenni oda a lábát.

Ez a legenda terjeng a Bloodvillagei emberek száján, mert még ma is hisznek benne, hogy a két ördögi fajzat még ma is vadászik egymásra félelmet nem ismerve, hogy megőrizzék saját becsületüket. Az erdőbe még senki sem lépett be, mert hitték, hogy ha elindul valaki az egyik ösvényen már sohasem tér vissza. Aljasul széttépik testét, alulról fölfele lassan, hogy éljen az utolsó harapásig és érezze a fájdalmat, amit ?k éltek át évtizedeken keresztül.

Ma már senki nem vadászik vámpírra vagy vérfarkasra, mert félnek tőlük és senki nem tudja igazán, hogy léteznek-e, de Bloodvillage lakóinak ma is eszébe jut a bestiák harca, ha eltűnik valaki nyomtalanul. Minden este imádkoznak a holnapért, mert a legenda még mindig él!