A görög monda

Az emberfarkas vagy farkasember (vagy vérfarkas) olyan ember, akit átok farkassá változtatott. Ilyenkor emberi mivoltából kivetkőzve viselkedik. Eredeti görög neve, a λυκάνθρωπος, a görög lükosz (farkas) és az anthróposz (ember) szavak összevonásából keletkezett. A farkasember-hiedelem eredetére — mely szerint némelyik ember képes magára ölteni egy állat, többnyire farkas formáját — soha nem sikerült kielégítő magyarázatot találni. Hérodotosz, a Kr. e. 5. században élt görög történetíró szerint a görögök és a szkíták, akik a Fekete-tenger partján telepedtek le, az ottani őslakókat varázsióknak tartották, akik minden évben néhány napra farkassá változnak. Megemlít egy népcsoportot, amelynek tagjai akaratlagosan farkassá tudnak változni, és éppen olyan könnyedén vissza is tudnak alakulni, amikor csak akarnak.

Századokkal Krisztus születése előtt a farkasember-démont olyan embernek tekintették, akit természetellenes módon megszállt az emberhús iránti éhség, és aki mágia segítségével megvadult farkassá tud változni, hogy könnyebben tudja csillapítani szörnyű étvágyát. Az ókori bölcsek szerint az átalakulással a farkas-ember a farkas erejét és ravaszságát ölti magára, jóllehet hangja és szeme továbbra is emberi marad.
A római kori irodalomban is varázslat művének tartották az ember farkassá változását. A farkasember külön fejezetet képez a világ folklórjában. Azokban az országokban, ahol nem éltek farkasok, vagy nem sok kárt tettek, más állatok részesültek ebben a megtiszteltetésben: Indiában a tigris, leopárd vagy a hiéna, Szibériában a medve, Afrikában a krokodil.

A Kr. e. 1. században élt Virgilius volt az első latin költő, aki említést tett a babonáról. Petronius, aki Kr. u. 54—68 között Néró udvarának szórakoztatásáért volt felelős, egy jó kis farkasember-történetet mesél el Satyricon című szatirikus verses regényében.
Bizonyos görög és római tradíciók szerint az embernek farkassá való átalakulása egy istennek bemutatott emberáldozat miatti büntetés. Plinius (Kr. u. 62— 113) szerint az ilyen alkalmakkor az áldozatot egy tó szélére vitték, majd J miután átúszott a túlpartra, farkassá változott. Ebben a formájában járta kilenc évig a vidéket farkasember-társaival együtt. Ha ezalatt az idő alatt megtartóztatta magát az emberhúsevéstől, akkor visszanyerhette eredeti formáját, ami nem mentesült az öregkori romlástól.
Ovidius (Kr. e. 43— Kr. u. 18) "Metamorphoses" című elbeszélő költeményébe feljegyzett egy olyan alakváltozást, amely egy bűn megtorlásaként történt. A költeményben megemlékezik egy legendáról, amelyben rejtélyes alakváltozások szerepelnek a teremtés idejétől kezdve egészen Julius Caesar koráig.

Ovidius elmeséli, hogy Arcadia mitikus királya, Lycaon úgy tette próbára Jupiter mindentudását, hogy egy tál emberi húst tett elé, amely bűnért azonnal farkassá változott és pásztorkodó alattvalói rémületének forrása lett mindörökre.
Az alakváltozások előidézésére használt módszerek különfélék voltak. Néha az átváltozás spontán módon, irányíthatatlanul következett be; máskor — például a norvég és izlandi sagákban leírt átalakulások esetében — egy valódi farkasbőr felöltésével történt. De számos esetben csak egy varázslatra volt szükség, ami nem okozott változásokat az emberi testben, a szemtanúkat késztette arra, hogy azt képzeljék: igazi farkast látnak. Néhány átváltozott ember azt állította, hogy csak bizonyos növények, például mérgező sisakvirág vagy bürök segítségével tudnak visszaváltozni, illetve úgy, hogy különböző növényi kenőcsökkel ketűk be testüket.

Paktum az ördöggel

Egy jelentős farkasember-eset a 17. század elején történt. Jean Grenier 13 éves fiú volt, és bizonyos fokig gyengeelméjű. Különös ismertetőjele előreugró állkapcsa volt; szemfogai kilátszottak felső ajka alól. Farkasembernek tartotta magát. Egyik este lányokkal találkozott, és azzal ijesztgette őket, hogy amint lemegy a nap, farkassá fog változni és megeszi őket vacsorára. Néhány nap múlva az egyik lány naplementekor kiment gondozni a birkákat. Ekkor megtámadta őt egy lény, amiről azt hitte, hogy farkas, de később kiderült, hogy Jean Grenier volt. A lány elkergette pásztorbotjával és hazaszaladt .Amikor a bordeaux-i bíróság elé állították, Jean Grenier bevallotta, hogy két évvel korábban találkozott az erdőben az ördöggel, és lepaktált vele. Ezért kapott cserébe egy farkas- bőrt. Azóta farkas képében pusztít éjszaka, nappal pedig emberi formát ölt. Megölt és felfalt több gyereket, akiket egyedül talált a mezőn, sőt egyszer egy házba is bement, amikor a család nem volt otthon, és elvitt egy kisbabát a bölcsőjéből. A bíróság alapos nyomozása kiderítette, hogy ezek az állítások megfelelnek a valóságnak, már ami a kannibalizmust illeti. Alig volt kétséges, hogy az eltűnt gyerekeket Jean Grenier falta fel, és semmi kétség nem volt afelől, hogy a féleszű fiú szilárdan hitte, hogy ő farkasember.