Farkasember
Írta: Salem
A farkasemberrõl vagy vérfarkasról elõször a vicsorgó, félig ember, félig farkas hollywoodi alakjai jutnak eszünkbe. Ám a folklórban a farkasember, olyan férfi vagy nõ, aki teljesen farkassá vált. Alapvetõen ez egy tévedésen alapul. A teljes test átalakulása lehetetlen, ha valaha is lehetõség lesz rá a tudomány segítségével, még akkor is több hónapokig tartana az ilyen átalakulás, mûtét, s nem pár percet, ahogy a hagyományok szólnak.
A tradíció nem mondja azt, hogy az ember fizikailag is farkassá változik. Szakmai szemmel olvasva a történeteket kiderül, hogy mit is értettek félre.
A vérfarkasok történelme
A hagyományok szerint a farkasok azok az emberek, melyek átok vagy varázslat hatására átváltoztak. Gervase, egy középkori krónikás volt az elsõ, aki összekapcsolta az alakváltozás képességét a telihold idõszakával. A késõbbi írók át is vették a gondolatot. A legtöbb modern forrás egyetért azzal, hogy a vérfarkas ezüstgolyóval megölhetõ, ámbár ez inkább a regények hatása, s nem az eredeti népi legendák leírása. Egy vérfarkas állítólag a szív vagy az agy teljes elpusztításával megölhetõ, az ezüst nem fontos.
Számos ország és kultúra beszámol a vérfarkasokról, például: Franciaország (loup garou), Görögország (lükantroposz), Spanyolország (hombre lobo), Bulgária (varkolak, vulkodlak), Csehország (vlkodlak), Szerbia (vukodlak), Horvátország (vukodlak), Oroszország (oboroten', vurdalak), Ukrajna (vovkulak(a),vovkun, pereverten'), Lengyelország (wilkolak), Románia (varcolac) Skócia (werewolf, wulver), Anglia (werwolf), Írország (faoladh vagy conriocht), Németország (Werwolf), Dánia/Svédország (varulv), Portugália (lobisomem), Litvánia (vilkolakis és vilkatlakis), Lettország (vilkatis és vilkacis), Andorra (home llop), Észtország (libahunt), Argentína (lobizon, hombre lobo) és Olaszország (lupo mannaro).
Észak-Európában legendák szólnak arról, hogy emberek állatokká változtak, például medvévé vagy farkassá.
A skandináv mitológiában, Ulfhednar legendája (egy õsi kifejezés a vad harcosra, de inkább farkas tulajdonsággal, nem medveszerûekkel) megjelenik Haraldskvaeoi és a Völsunga sagában, s talán a vérfarkas mítoszok forrásai. Ezek a dühös harcosok hasonlóak a jobban ismert berserkerekhez; farkasbõrt hordanak, és azt beszélik, ezen állatok lelkét fel tudják idézni, erejük és vadságuk az állathoz hasonló lesz harcban; érzéketlenek a fájdalomra és kegyetlenül ölnek, mint a vadállatok. Õk is Ódinnal állnak kapcsolatban.
A lett mitológiában, a vilkacis egy olyan személy, aki egy farkasszerû szörnnyé változik, ámbár a vilkacis alkalomadtán hasznos.
A navahók között például, a yenaaldlooshik. vagy "bõrjárók" olyan boszorkányok, akik kutyává vagy prérifarkassá változnak, amikor a rettegett fekete mágiát gyakorolják. A "bõrjárókat" kannibáloknak tartják, és úgy hiszik, hogy holttestekbõl készült varázsport használnak. Ezek a tulajdonságok összekapcsolhatják õket az anasazival (a szó navahó nyelven 'régi ellenséget' jelent), egy régen kihalt, délnyugati kultúrával. Tagjainak néhány antropológus valamint a navahók ugyanezeket a kellemetlen szokásokat tulajdonítják. A "bõrjárók" nem pusztán a navahók földjén élõ, misztikus alakok. Még ma is látják õket indiánok és fehér emberek, beszélnek velük és pusztító erejük ellen a mágia számos eszközével küzdenek.
A görög mitológiában Lycaon története a legkorábbi vérfarkas legenda egyike. Lycaon farkassá változott, és emberi húst evett; az, aki a Lycaon-hegyen áldozatot mutatott be, hasonló sorsot szenvedett el.
A római Pliniusz idézi Euanthészt, azt mondja, hogy Antaeusz családjából egy embert kiválasztottak és elvitték Árkádia egyik tavához, ahol felakasztotta ruháit egy kõrisfára és keresztül úszott a tavon. Ennek eredménye az lett, hogy farkassá változott és kilenc éven át ebben a formában vándorolt. Ezután, ha nem támadott meg egy embert sem, szabadon visszaúszhatott és visszaváltozhatott emberré. Valószínûleg a két történet azonos, noha nem hallottunk arról, hogy a Lycaon áldozatot tett volna egy Antaeusz leszármazott.
Egy középkori krónika arról szól, hogy Benoist Bidel halálos sebesülést szenvedett, mialatt húgát mentette a farkasember karmai közül. Halála elõtt még elmondta, hogy melsõ lábai olyanok voltak, mint egy szõrrel borított emberi kéz.
Olaus Magnus szerint a skandináv farkasemberek egy korsó sör felett varázsigét mondtak, majd ezután történt az átváltozás.
A szláv népeknél varázskenõcsöt is használtak a farkasemberek, majd valamilyen farkastól eredõ tárgyat vettek magukhoz.
A mai napig számos legenda szól és kering a világban. S a modern idõkben már a filmek is ezeket terjesztik.
Az alakváltás
Az alakváltás nem fizikai jelenség. Már a középkorban is megjelentek azok az emberek, akik úgy gondolták, hogy ez nem fizikai átváltozás. A mai mágia egyik vitatott alakja Eliphas Lévi is hasonlóan vizsgálta a folyamatot.
Számos legendában, s történetben a farkasember teste otthon, vagy egy bokor alatt feküdt, míg a farkas része az éjszakában kóborolt. Ahogy az Ulfhednarok esetében is, farkasbõrt viselt a test.
Jó néhány lycantropiával foglalkozó írás szerint varázsige kellett az átváltozáshoz. A fent említett szláv legendák szerinti kenõcs hasonló a boszorkánykenõcshöz. Nadragulyát, sisakvirágot, beléndeket és hasonló hallucinogén növényt tartalmaznak a fennmaradt receptek. Ám ma már kevésbé veszélyes metódusok is a rendelkezésünkre állnak, hogyha valaki megpróbálkozna a kísérletezéssel.
A visszaváltozáshoz elegendõ, hogy a farkastól eredõ tárgyat elengedje, a bõrt levegye, vagy folyóvízen ússzon át a farkas, illetve puszta akarat is megfelelõ volt.
A védekezés ellenük egészen egyszerû. Sokan állítják, hogy ezüstfegyverrel legyõzhetõ. Ám mások szerint bármilyen fémfegyver tökéletes. A farkasemberek ereje egyesek szerint hasonló a normál farkasokéhoz. Franciaországban és Kelet-Európában is elterjedt az a számunkra fontos nézet, hogy a vas visszaváltoztatja a farkast emberré.
Farkasmágia
Hogy jobban megértsük a lycantropiát, kutatnunk kell honnan ered. Ha az eredetét nézzük, elfogadhatjuk azt a nézetet, mely szerint a farkasmágia a mai Oroszország déli részébõl ered. A népvándorlások során a törzsek elvitték ezt a tudást Európába, ahol népcsoportokra szakadva megõrizték. Számos törzs Ázsiába eljutva, Perzsia és India északi részén telepedett le, a sztyeppéken átkelve a mai Törökország helyén megalapították a Hettita birodalmat.
Az eredeti hagyomány eredete bizonytalan. Egyik verzió az, hogy a fiatal farkasharcosok beavatásuk elõtt az erdõben éltek akár a farkasok. Bõrüket viselték, nyers húson éltek. Erõ és bátorságpróbát tettek, majd a törzsben beavatták õket a hagyományba.
A farkasharcosok általában nem tudtak uralkodni állati énjükön. Az indoeurópai nyelvek farkasmegnevezései - indoeurópai gyökere, a vark számos, a nyelvcsaládhoz tartozó más nyelvben is megtalálható: angol wolf, szanszkrit vrikas, óperzsa varka, német warg, ónorvég vargr, ószláv velku, hettita hirkas - egyszerre jelentették a farkast és a törvényen kívülit.
A transzformációs test
A testünkön kívül több burok is körülvesz minket. Az éteri, az asztrális, a mentális és a spirituális. Bizonyos helyzetekben az ember magasabb szintû teste elhagyhatja az alacsonyabbat vagy kettéoszthatja az éteri síkot, egy részét a fizikai testben hagyhatja, a másikat pedig testen kívüli utazásra használhatja. Az elsõt nevezzük asztrálprojekciónak, a másodikat éteri projekciónak.
Az éteri kivetítésnél általában megmarad az emberi alakunk. Ám egyes módszerek szerint az éteri burkot állat alakúra is lehet formázni, és feltölteni testen kívüli forrásokból nyert éteri energiával. Ha ezt jól csináltuk, az állat ereje és érzékei átszállnak az éteri burokra. Ennek az eredménye a transzformációs test, egy majdnem fizikai alak, melyet az alakváltó irányíthat.
Ezek nagyon hasznos kellékei a mágusnak és a boszorkánynak. Két ok miatt is: A transzformációs állattest az igazi állat tulajdonságait is viselni fogja. Másodszor pedig az átalakult test sokkal erõsebb és ügyesebb, így sokkal komplikáltabb feladatokat is végre tudunk hajtani.
A teliholdnak annyi szerepe lehet az alakváltásban, hogy a Föld éteri hullámait a Hold irányítja, és ezek teliholdkor érik el a csúcsukat, így a legtöbb alakváltó ezt az idõpontot választja az átalakulásra.
Az éteri testtel foglalkozó, mágikus tanítások a farkasember megsebesítésének vagy megölésének a módjait is igazolják. A sûrû, éteri alakzatok többé-kevésbé teljesen ellenállnak a legtöbb közönséges, fizikai tárgynak, azonban a fémnek -elsõsorban a vezetõknek, mint az ezüst - nem. Mivel az alakváltó saját éteri testébõl is merít transzformációs testéhez, és mivel az éteri test formázza meg a vázat, amelyen a fizikai test sûrû anyaga elrendezõdik, az állattest bármely sérülése megjelenik az emberen is. Ezt a fogalmat a mágusok visszaverõdésnek nevezik, és minden testelhagyásos élmény egyik kockázati tényezõje.
A transzformációs testbe hatoló fémvezetõknek jóval drasztikusabb a hatásuk. Ha az alakváltó saját fizikai testétõl bizonyos távolságra vetíti az állattestet, az eredmény legtöbbször azonnali halál. Az állattest szétrobban, és az alakváltó, mivel megszûnik a kapcsolat a fizikai testével, azonnal a Második Halál állapotába kerül.
Ha az alakváltó fizikailag is jelen van az állattestben, akkor az eredmény kevésbé végzetes, de valószínûleg elég kábultan vagy életveszélyesen sokkos állapotban tér vissza a fizikai valóságba. Viszont mindkét mód azt bizonyítja, hogy mágikus szempontok szerint, a farkasember ezüsttõl való félelme igazolást nyer.
Bánásmód
Greer ezt írja:
"Legtöbbször az a legjobb, ha semmi rendkívülit nem teszünk, viselkedjünk ugyanúgy, mintha egy közönséges példánnyal állnánk szemben. Az alakváltók ilyenkor el vannak foglalva saját ügyleteikkel, ami nem biztos, hogy ránk irányul, és ilyenkor nincs semmi okunk közbeavatkozni.
Ugyanakkor ez remek alkalom, hogy bõvítsük a helyi farkasember-hagyományról szóló ismereteinket, és akció közben figyelhessük meg a pletykák és hagyományok valóságalapját. Ha valaki tudja, milyen szokásai vannak a helyi farkasembereknek, és mit lehet tenni ellenük, máris sokkal higgadtabban tudja kezelni majd a helyzetet, ha szemtõl szembe találja magát eggyel.
Ám egyes alakváltó-hagyományoknak negatív kötõdései vannak: fekete mágia, bûncselekmények, erõszak, így nem zárható ki, hogy ha valaki ilyen környéken lakik, fizikai vagy mágikus támadásoknak teszi ki magát. (…)
Ha fennáll a fizikai támadás valós veszélye, egy körülbelül egyméteres, keményfából készült, ezüstfejû sétapálcát használjunk (a fejet ékszerész készítse), amelynek önvédelmi célra való alkalmazása nem ütközik törvénybe. Önvédelmi vagy vívótanfolyamokon könnyen elsajátítható hatékony használata, sõt, könyvekbõl is megtanulható, csak addig kell gyakorolni, amíg biztosan tudjuk forgatni. Természetesen ezt - ha lehet - még kipróbálás elõtt tegyük meg, mert más önvédelmi eszközökhöz hasonlóan, a botot is okosan, körültekintõen, józanul kell használni. Hiszen, hogy finoman fogalmazzunk, elég ostobán venné ki magát, ha valaki puszta önvédelembõl a farkasember helyett egy családi kedvencet, a farkaskutyát verné agyon.
Egyéb fegyverek használata számos, komoly jogi és biztonsági kérdést vet fel, és kizárólag rendkívüli esetekben ajánljuk. Ha valakinek fegyvertartási engedélye van, és tudja is használni a fegyvert, a klasszikus ezüstgolyók megfelelnek e célnak. Ez viszont annyira drasztikus eljárás, hogy tényleg csak végszükség esetén alkalmazható.
Ha valakire valóban farkasember (vagy bármilyen más alakváltó) támad, jusson eszünkbe, hogy elképzelhetõ, hogy a transzformációs testben ott az emberi is, amelynél talán fegyver van. Mindenképpen az a legjobb, ha az állattestet támadjuk. Ha sikerül eltalálni a közepét valamilyen fémmel, mint például az ezüsttel, majdnem biztos, hogy szétrobban, és vagy ott marad a helyén a megzavarodott alakváltó, akinek fogalma sincs, hogyan került oda, vagy pedig a semmi.
Az elõbbi esetben ne felejtsük el, hogy a törvény a lycantropiában szenvedõket is éppúgy védi, mint bárki mást, és nem valószínû, hogy a bíró elfogadná azt az érvet, hogy önvédelembõl cselekedtünk, mert ránk támadt egy farkasember. A második esetben pedig arra készüljünk fel, hogy másnap reggel egy teljesen váratlan helyen ott fekszik egy holttest, mert a súlyos éteri visszalökés halálos lehet az állatformát vetítõkre. Mindkét eset súlyos jogi következményeket vonhat maga után.
A helyes fellépés a farkasemberekkel szemben az - mint bármiféle más, potenciális támadóval szemben is -, hogy amíg lehet, kerüljük a fizikai összecsapást, és még mielõtt erõszakos eseményekbe sodródunk, tudjuk meg a várható jogi, etikai és egyéb következményeket. A bölcs a szóból is ért."
Ajánlott könyvek
és
Források
John Michael Greer: Mágikus Lények Kalauza, Édesvíz Kiadó, Budapest, 2003.
Edda - Óészaki mitológikus és hõsi énekek, Európa, Budapest, 1985.
Eliphas Lévi: Transcendental Magic, Rider, London, 1984.
S.L. Mathers: Astral Projection, Ritual Magic, and Alchemy, Destiny Books, 1987.
Petronius: Satyricon, Magyar Helikon, Budapest, 1963.
T. W. Rollestone: Celtic Myths and Legends, Avenel Books, New York, 1986.
Serge Kahili King: Urban Shaman, Simon and Schuster Inc., New York, 1990.
Rosalyn Greene: The Magic of Shapeshifting, Samuel Weiser, York Beach , 2000.
|