A Harmadik feleség önfeláldozó története

Sok évvel azután, hogy Taha Aki lemondott szellem farkasáról és már öregember volt, gondok kezdődtek északon, a Makah törzzsel. Sok fiatal nő tűnt el a törzsből és ők a szomszédos farkasokat hibáztatták, akiktől féltek és akikben nem bíztak. A farkasemberek továbbra is tudtak egymás gondolataiban olvasni, amíg farkas formájában voltak, mint ahogy őseik is képesek voltak rá szellemalakjukban. Tudták, hogy közülük senki nem hibás. Taha Aki próbálta megbékíteni a Makah törzsfőnököt, de azok túlságosan féltek. Taha Aki nem akarta, hogy háború törjön ki vezetése alatt. Már nem volt harcos, aki vezethetné népét. Megbízta legidősebb fiát, Taha Wi-t, hogy találja meg az igazi bűnöst, mielőtt a viszály kitörne. Taha Wi a csapatába tartozó öt másik farkassal együtt keresésre indult a hegyekbe, hogy valamiféle bizonyítékot találjanak az eltűnt Makahok nyomában. Valami olyasmivel találkoztak, amivel korábban sosem - egy különös, édes illattal az erdőben, amely annyira égette orrukat, hogy már fájt. Nem tudták, miféle teremtmény hagyhat ilyen illatnyomot maga után, de követték. Emberi illat és emberi vér halvány nyomait találták, ahogy követték a nyomokat. Biztosak voltak benne, hogy az általuk keresett ellenség volt az. Útjuk oly távolra vitte őket északra, hogy Taha Wi a csapat felét, a fiatalabbakat visszaküldte a kikötőbe, hogy beszámoljanak Taha Akinak. Taha Wi és két testvére nem tértek vissza. A fiatalabb testvérek kutatni kezdtek idősebb testvéreik után, de csak a csendet találták. Taha Aki fiait gyászolta. Meg kívánta bosszulni fiainak halálát, de öreg volt már. Gyászruhát viselve elment a Makah törzsfőnökhöz és elmondott neki mindent, ami történt. A Makah törzsfőnök hitt gyászának és a feszültség a két törzs között véget ért.

 Egy évvel később, ugyanazon éjszaka alatt két Makah lány tűnt el otthonából. A Makahok azonnal hívták a Quileute-okat, akik ugyanazt az édes bűzt találták az egész faluban. A farkasok megint vadászatra indultak. Csak egyikük tért vissza. Yaha Uta volt az, Taha Aki harmadik feleségének legidősebb fia, a csapat legifjabb tagja. Hozott magával valamit, amit a Quileute-ok még sosem láttak - egy különös, hideg, kőszerű holttestet, melyet darabokban hozott. Taha Aki családjából mindenki, még azok is, akik sosem voltak farkasok, érezték a halott lény átható szagát. A Makahok ellensége volt az. Yaha Uta beszámolt róla, mi történt: ő és testvérei megtalálták a lényt, aki olyan volt, mint az ember, de kemény volt a teste, mint a gránit - vele volt a két Makah lány is. Az egyik lány már halott volt, fehéren és vértelenül hevert a földön. A másikat a lény a karjában tartotta, szája a lány torkára tapadt. 0 talán még életben volt, mikor megtalálták a rejtekhelyen, de a lény gyorsan eltörte a nyakát és a földre lökte élettelen testét, mikor megközelítették. Fehér ajkait vér borította, szemei vörösen izzottak. Yaha Uta leírta a lény kegyetlen erejét és sebességét. Egyik testvére hamar áldozatává vált, mikor alábecsülte ez az erőt. A lény úgy tépte szét, mint valami játékbabát. Yaha Uta és másik testvére óvatosabbak voltak. Összedolgoztak, két oldalról közelítették meg a lényt, a manőverrel kijátszották. Farkas erejük és gyorsaságuk határáig el kellett menniük, amire addig még sosem kényszerültek. A lény teste kemény volt, mint a kő és hideg, mint a jég. Kiderült, hogy csak fogaikkal tudják elpusztítani. Kis darabokat kezdtek kihasítani a lényből, miközben harcoltak, de a lény gyorsan tanult és hamarosan kivédte manővereiket. Yaha Uta testvére a kezébe került. Yaha Uta meglátta, hogy a lény torka védtelen és előre lendült. Fogaival letépte a lény fejét, annak kezei azonban továbbra is szorították testvérét. Yaha Uta felismerhetetlen cafatokra szaggatta a lényt, kétségbeesett igyekezetében tépte ki a darabokat, hogy megmentse testvérét. Elkésett, bár végül a lény elpusztult. Legalábbis azt hitték. Yaha Uta kiterítette a bűzlő darabokat, hogy az idősebbek megvizsgálhassák. Az egyik letépett kéz a lény gránitkemény karja mellett feküdt. A két testrész összeért, mikor az idősebbek megpiszkálták egy bottal, a kéz pedig kinyúlt a kardarabért, hogy megpróbálja összerakni magát. Az idősebbek elborzadva vetették tűzre a maradványokat. A levegőt ekkor nagy felhőnyi fullasztó, gonosz füst szennyezte be. Mikor már semmi nem maradt, csak hamu, kis zsákokba osztották a hamvakat és messze, nagy területen szórták szét - egy részét az óceánba, egy részét az erdőbe, másik részét a sziklák üregeibe. Taha Aki egy zacskót a nyakára kötve tartott, hogy megtudja, ha a lény bármikor is megpróbálná összerakni önmagát. Úgy nevezték, a Hideg, a Vérivó és abban a félelemben éltek, hogy nem volt egyedül.

Már csak egy farkas védelmezőjük volt, a fiatal Yaha Uta. Nem kellett sokáig várniuk. A lénynek volt egy társa, egy másik vérivó, aki bosszút keresve eljött a Quileute-okhoz. A történetek úgy szólnak, hogy a Hideg Nő volt a leggyönyörűbb lény, amit emberi szem valaha látott. Olyan volt, mint a hajnal istennője, mikor belépett a faluba akkor reggel; a nap egyszerre kisütött és csillogva verődött vissza fehér bőréről, térdéig érő aranyszín haja lángolt. Arca varázslatosan gyönyörű volt, szemei feketék fehér arcában. Páran térdre hullottak előtte, hogy imádkozzanak hozzá. Magas, átható hangján olyan nyelven kérdezett valamit, amit senki nem értett. Az emberek megdöbbentek, nem tudták, hogyan válaszoljanak neki. Taha Aki vérvonalából senki nem volt a szemtanúk között, csak egy kisfiú. Édesanyjába kapaszkodott és sikoltott, hogy orrát bántja a szag. Az idősek közül az egyik, aki épp a tanácsba tartott, meghallotta a kisfiút és rájött, mi jött közéjük. Rákiáltott az emberekre, hogy meneküljenek. Őt ölte meg először. Húsz tanú látta a Hideg Nő érkezését. Ketten élték túl, de csak azért, mert a vér elterelte a nő figyelmét és az megállt csillapítani szomját. Taha Akihoz rohantak, aki a tanácsban ült más idősekkel, fiaival és harmadik feleségével. Yaha Uta szellemfarkas alakját vette fel, amint meghallotta a híreket. Egyedül indult a vérivó elpusztítására. Taha Aki, harmadik felesége, fiai és az idősek mögötte jöttek. Először még nem látták meg a lényt, csak támadásának nyomait. Széttépett testek, páran vérbe borulva, szétdobálva az úton, ahol a nő feltűnt. Aztán meghallották a sikolyokat és a kikötőbe siettek. A Quileute-ok közül páran már a hajókhoz futottak, hogy meneküljenek. Cápaként úszott utánuk, hihetetlen erejével áttörte a hajó orrát. Mikor a hajó elsüllyedt, elkapta azokat, akik megpróbáltak elúszni és őket is széttépte. Mikor meglátta a parton a hatalmas farkast, elfeledkezett az úszva menekülőkről. Olyan gyorsan úszott, hogy elhomályosult, és egyszerre ott volt, hogy víztől csöpögőn és ragyogón álljon Yaha Uta elé. Rámutatott egy ujjával és megint kérdezett valamit érthetetlen nyelvén. Yaha Uta várt. Kemény küzdelem volt. A nő nem olyan harcos volt, mint korábban a társa. De Yaha Uta egyedül volt - és a nő dühét senki sem terelte el róla. Mikor Yaha Uta veszített, Taha Aki kihívást kiáltott. Előre bicegett és egy öreg, fehér orrú farkassá alakult. A farkas öreg volt, de ő volt Taha Aki a Szellem Ember, akit haragja erőssé tett. Megint elkezdődött a harc. Taha Aki harmadik felesége éppen előtte látta saját fiát meghalni a nőtől. Most pedig a férje küzdött, és nem remélte, hogy győzhet. Korábban minden szót hallott, amit a mészárlás tanúi elmondtak a tanácsnak. Hallott már Yaha Uta első győzelméről és tudta, hogy testvérét az átalakulás mentette meg. A harmadik feleség előhúzott egy kést egyik, mellette álló fiának övéből. Mind fiatal fiúk voltak, még nem férfiak, és az asszony tudta, meghalnak ők is, ha apjuk elbukik. A harmadik feleség magasra emelt tőrrel rohant a Hideg Nő felé. A Hideg Nő mosolygott, nem fordította el figyelmét az öreg farkassal vívott küzdelemről. Nem félt sem a gyenge emberi nőtől, sem a késtől, amely meg sem tudná karcolni bőrét és már a halálos csapásra készült Taha Aki ellen.

Ekkor a harmadik feleség olyasmit tett, amire a Hideg Nő nem számított. Térdére hullott a vérivó előtt és a kést saját szívébe döfte. Vér lövellt ki a harmadik feleség ujjai közül és ráfröccsent a Hideg Nőre. A vérivó nem tudott ellenállni a friss vér csábításának, ami a harmadik feleség testéből folyt. Ösztönösen a haldokló nő felé fordult, egy másodpercre teljesen úrrá lett rajta a szomj. Taha Aki fogai összezárultak nyaka körül. A harc még nem ért véget, de Taha Aki már nem volt egyedül. Két fiatal fia, akik végignézték anyjuk halálát, olyan haragot éreztek, hogy szellemfarkas alakban ugrottak előre, pedig még nem értek férfivá. Apjukkal együtt végeztek a lénnyel. Taha Aki soha többé nem tért vissza a törzshöz. Nem változott már vissza emberré. Egy napig még ott feküdt harmadik felesége teste mellett, morgott, ha bárki megpróbálta az asszonyhoz nyúlni, aztán az erdőbe ment és soha többet nem tért vissza.A hidegekkel onnantól fogva ritkán volt baj. Taha Aki fiai vigyáztak a törzsre, amíg az ő fiaik is elég idősek nem lettek ahhoz, hogy átvegyék helyüket. Akkortól kezdve soha nem volt egyszerre háromnál több farkas. Ennyi elegendő volt. Időnként egy-egy vérivó áthaladt a területükön, de meglepték őket, mert nem számítottak a farkasokra. Előfordult, hogy egy-egy farkas meghalt, de soha többé nem tizedelték meg őket annyira, mint akkor először. Megtanulták, hogyan harcoljanak a hidegek ellen, és a tudást továbbadták, farkas ész a farkas észnek, szellem a szellemnek, apa a fiának. Telt az idő és Taha Aki leszármazottai már nem váltak farkassá a férfikor elérésekor. Csak hosszú idő elteltével, ha egy hideg a közelben járt, akkor tértek vissza a farkasok. A hidegek egyedül vagy párban jöttek és a csapat kicsi maradt. Jött egy nagyobb csapat és a ti dédnagyapáitok felkészültek rá, hogy leszámoljanak velük. De vezetőjük úgy beszélt Ephraim Black-kel, mintha ember lenne, és megígérte, hogy nem bántja a Quileute-okat. Különös sárga szemei némi bizonyítékul szolgáltak arra, amit állított, hogy ők nem olyanok, mint más vérivók. Többen voltak, mint a farkasok; a hidegeknek nem lett volna szükségük arra, hogy megállapodást kössenek, ha le akarták volna győzni a farkasokat. Ephraim beleegyezett. Azok betartották ígéretüket, bár jelenlétük kezd másokat is idevonzani.