Szellemharcosok története

A Quileute-ok kezdettől fogva kis nép volt, és még mindig kis nép voltank, de sosem tűntek el. Ez azért van, mert vérükben mindig is ott folyt a varázslat. Ez nem mindig jelentette az alakváltást - az csak később következett. Eleinte szellemharcosok voltak.Kezdetben a törzsük abban a kikötőben telepedett le és tagjai kitűnő hajóáccsá és halásszá váltak.

Nincs róla emlékük, ki fedezte fel először ezt a hatalmat, vagy hogyan használták ezt korábban, ha válságos idők jártak. Kaheleha volt történelmükben az első Szellem Törzsfőnökük. Ebben a vészhelyzetben Kaheleha azért használta a varázslatot, hogy megvédje földüket.Ő és harcosai elhagyták a hajót - a testük nem, csak a szellemük. Asszonyaik figyelték a testeket és a hullámokat, a férfiak pedig szellemükkel visszatértek a kikötőbe. Fizikailag nem tudtak az ellenséges törzshöz nyúlni, de más módon igen. A történetek úgy szólnak, hogy dühöngő szelet tudtak ellenségük táboraira küldeni, rettenetes üvöltés hangját tudták a szélben kelteni, ami megrémítette az ellenséget. A történetek szerint az állatok látták és értették is a szellemharcosokat és engedelmeskedtek parancsaiknak. Kaheleha szellemseregével bosszúból pusztítást vitt végbe a betolakodók között. Ennek a betolakodó törzsnek volt egy csapat nagy, vastagszőrű kutyája, amelyek szánjaikat húzták a fagyos északon. A szellemharcosok a kutyákat gazdáik ellen fordították, és hatalmas denevérrajokat küldtek a sziklák üregeiből. A kutyákat az üvöltő széllel segítették abban, hogy az embereket megzavarják. A kutyák és a denevérek győzelmet arattak. A túlélők szétszéledtek és kikötőnket elátkozott helynek nevezték. A kutyák elvadultak, mikor a szellemharcosok szabadjára engedték őket. A Quileute-ok győzedelmesen tértek vissza testükbe és asszonyaikhoz.Más, a közelben élő törzsek, mint a Hoh és a Makah törzsek, egyezséget kötöttek a Quileute-okkal. Nekik semmi közük nem volt a varázserőkhöz. Békében éltünk egymás mellett. Ha ellenség közelített, a szellemharcosok elűzték őket.A nemzedékek váltották egymást. Ekkor jött el utolsó nagy Szellem Törzsfőnökünk, Taha Aki. Ismert volt bölcsességéről és hogy a békére törekedett. Az ő gondoskodása alatt az emberek jól és elégedetten éltek. De volt egy ember, Utlapa, aki nem volt elégedett.

Utlapa egyike volt Taha Aki Törzsfőnök legerősebb szellemharcosainak - erős ember volt, de nagyravágyó is. Úgy gondolta, az embereknek arra kellene használniuk varázserejüket, hogy kiterjesszék területüket, hogy leigázzák a Hoh és Makah törzset és birodalmat építsenek.Na most, amikor a harcosok szellemalakban voltak, ismerték egymás gondolatait. Taha Aki látta, miről álmodozik Utlapa és megharagudott rá. Megparancsolta Utlapának, hogy hagyja el népét és soha többé ne használja szellem alakját. Utlapa erős ember volt, de a törzsfőnök harcosai túlerőben voltak. Nem volt más választása, mint elmenni. A kitaszított haraggal a szívében rejtőzött el a közeli erdőben és a lehetőséget leste, amikor bosszút állhat a törzsfőnökön.A Szellem Törzsfőnök még békés időkben is éberen őrködött népe fölött. Gyakran ellátogatott egy titkos, szent helyre a hegyekben. Ilyenkor testét hátrahagyva átfésülte az erdőt és a partvonalat, hogy megbizonyosodjon róla, nem közelít fenyegetés.Egy napon, mikor Taha Aki elment ellátni feladatát, Utlapa követte. Először Utlapa egyszerűen meg akarta ölni a törzsfőnököt, de ennek a tervnek voltak hátrányai. A szellemharcosok biztosan megkeresték volna, hogy végezzenek vele és gyorsabban tudták volna követni, mint ahogy ő menekül. Miközben elrejtőzött a sziklák között és azt figyelte, ahogyan a törzsfőnök arra készül, hogy elhagyja testét, másik terv jutott az eszébe. Taha Aki elhagyta testét a szent helyen és a szelek szárnyán szállt, hogy népére vigyázzon. Utlapa kivárta, míg biztos lehetett benne, hogy a törzsfőnök szellem alakjában már elég messze jár. Taha Aki amint átlépett a szellemvilágba, látta, hogy Utlapa követte őt oda és látta Utlapa gyilkos tervét is. Száguldott vissza a szent hely felé, de még a szelek sem voltak elég gyorsan ahhoz, hogy megmentsék. Mire visszaért, teste már eltűnt. Utlapa teste is elhagyatott volt, de nem hagyott visszautat Taha Aki számára - saját testének torkát Taha Aki kezével vágta át. Taha Aki követte testét a hegyoldalán lefelé. Rákiáltott Utlapára, de ő semmibe vette, mintha csak a puszta szél lenne. Taha Aki kétségbeesetten nézte, amint Utlapa törzsfőnökként átveszi helyét a Quileute-ok élén. Pár hétig Utlapa semmi mást nem tett, csak arról gondoskodott, hogy mindenki elhiggye, ő Taha Aki. Aztán megkezdődtek a változások - Utlapa első rendelete az volt, hogy megtiltotta minden harcosának, hogy a szellemvilágába lépjen. Azt állította, veszélyt látott, de valójában félt. Tudta, hogy Taha Aki várja a lehetőséget, hogy elmondhassa a történetét. Utlapa maga is félt átlépni a szellemvilágba, mivel tudta, hogy Taha Aki azonnal visszavenné testét. így álmai, hogy a szellemharcosok seregével hódít majd, szertefoszlottak és abban keresett elégedettséget, hogy uralkodik törzse fölött. Teherré vált - olyan előjogokra tartott igényt, melyekre Taha Aki korábban sosem, kivonta magát a harcosaival közös munka alól, feleségül vett még egy fiatal nőt, aztán egy harmadikat is, miközben Taha Aki felesége tovább élt - ilyesmiről még csak nem is hallottak addig a törzsben.

Taha Aki pedig mindezt tehetetlen haraggal figyelte. Végül aztán Taha Aki megpróbálta megölni  testét, hogy megvédje törzsét Utlapa mértéktelenségétől. Egy vérszomjas farkast hozott le a hegyekből, de Utlapa elrejtőzött harcosai mögött. Mikor a farkas végzett egy fiatal harcossal, aki a hamis törzsfőnököt védte, Taha Aki rettenetes bánatot érzett. Elküldte a farkast. Minden történet beszámol róla, hogy nem volt könnyű szellemharcosnak lenni. Inkább ijesztő, mint boldog érzés volt elhagyni az embernek a testét. Ezért használták ezt a varázslatos képességet csak szükség esetén. A törzsfőnök magányos útjai, melyek során őrködött, terhet és önfeláldozást jelentettek. A testnélküliség felkavaró, kényelmetlen és félelmetes volt. Taha Aki ekkor már annyi időt töltött testén kívül, hogy rettenetesen szenvedett. Úgy érezte, elátkozták - sosem tud átlépni az örök vadászmezőkre, ahol ősei várták, hanem örökre a kínzó semmiségben ragad. A hatalmas farkas követte Taha Aki szellemét, amint fájdalmában tekergett és kínlódott az erdőn át. A farkas hatalmas volt fajtársaihoz képest és gyönyörű. Taha Aki hirtelen irigyelni kezdte az egyszerű állatot. Neki legalább volt teste. neki legalább volt élete. Még állatként is jobb élni, mint ebben a szörnyű, üres tudatállapotban. Ekkor támadt Taha Akinak az a gondolata, ami mindent megváltoztatott. Taha Aki megkérte a hatalmas farkast, hogy adjon neki helyet, hogy osztozzanak meg testén. A farkas beleegyezett. Taha Aki megkönnyebbüléssel és hálával lépett be a farkas testébe. Nem az emberi testében volt, de mégis jobb volt, mint a szellemvilág üressége.

 Az ember és a farkas mint egyetlen lény visszatértek a faluba a kikötőben. Az emberek rémületükben elrohantak és a harcosokért kiáltottak. A harcosok lándzsákkal siettek a farkas elé. Utlapa persze biztonságban elrejtőzött. Taha Aki nem támadt harcosaira. Lassan hátrált előlük, a tekintetével beszélt és próbálta a törzsi dalokat vonyítani. A harcosok lassan rájöttek, hogy a farkas nem hétköznapi állat, hogy egy szellem hatása alatt áll. Egyik öreg harcos, a neve Yut volt, úgy döntött, megszegi a törzsfőnök parancsát és megpróbál a farkassal kapcsolatba lépni.Amint Yut átlépett a szellemvilágba, Taha Aki elhagyta a farkast, hogy beszéljen vele - az állat szelíden várta, hogy visszatérjen. Yut egy pillanat alatt megtudott mindent az igazságról és üdvözölte a valódi törzsfőnököt. Ekkor jött Utlapa, hogy megnézze, legyőzték-e már a farkast. Mikor meglátta Yut élettelenül földön fekvő testét, melyet védelmezőén vettek körbe a harcosok, rájött, mi történt. Előkapta kését és Yut felé rontott, hogy végezzen testével, mielőtt még visszatérne belé.„Áruló!" - ordította és a harcosok nem tudták, mitévők legyenek. A törzsfőnök tiltotta meg az utazásokat a szellemvilágba és a törzsfőnök döntött arról, mi legyen a büntetése annak, aki ellenszegül. Yut visszatért testébe, de Utlapa már a torkának nyomta a kést, és száját befogta kezével. Taha Aki teste erős volt, Yut pedig már legyengült a kortól. Yut egyetlen szóval sem tudta figyelmeztetni társait, mert Utlapa örökre elhallgattatta. Taha Aki figyelte, amint Yut szelleme elszáll az örök vadászmezőkre, ahonnan Taha Aki örökre ki volt zárva. Iszonyú haragot érzett, erősebbet, mint korábban bármikor. Ismét a nagy farkas testébe lépett, hogy elharapja Utlapa torkát. Viszont amint a farkas testébe lépett, megtörtént a legnagyobb varázslat. Taha Aki haragja egy ember haragja volt. A népe iránt érzett szeretete és az elnyomójuk iránti gyűlölete túl erős volt a farkas testének, túl emberi. A farkas összerázkódott és rémült harcosai és Utlapa szeme láttára emberré alakult át. Az új ember nem hasonlított Taha Aki testére. Sokkal pompásabb volt. Taha Aki szellemének testi megfelelője volt. A harcosok mégis azonnal felismerték, mert Taha Aki szellemével együtt szálltak. Utlapa megpróbált elmenekülni, de Taha Aki már a farkas erejével rendelkezett új testében. Elkapta a tolvajt és kipusztította belőle szellemét, mielőtt az még elmenekült volna a lopott testből.A nép ünnepelte, mikor megértették, mi történt. Taha Aki mindent gyorsan rendbetett, megint együtt dolgozott az emberekkel és visszaadta az ifjú feleségeket a családjaiknak. Az egyetlen változás, amit megtartott, a szellemi utazások vége volt. Tudta, hogy túl veszélyes lenne, mert már felmerült a gondolat, hogy más élete ellopható.

 A szellemharcosok nem léteztek többé.Ettől kezdve Taha Aki több volt az embernél és a farkasnál is. Vagy úgy nevezték: Taha Aki a Nagy Farkas, vagy úgy, hogy Taha Aki a Szellem Ember. Hosszú, hosszú éveken keresztül vezette törzsét, mivel nem öregedett. Ha veszély fenyegetett, újra farkas-mivoltába alakult, hogy legyőzze vagy megfélemlítse az ellenséget. Népe békében élt. Taha Aki sok fiat nemzett, akik közül páran, mikor átléptek a férfikorba, kiderült, szintén farkassá tudnak alakulni. A farkasok különböztek, mert szellemfarkasok voltak és a bennük rejlő embert tükrözték.